A mostani helyzettől nem lehet elvitatni, hogy olyan változásokra adódik lehetőség, amelyeket korábban csak az alkotmányos rendszer felrúgásával lehetett elérni- mondta pár hónapja Orbán. Mert ugyebár forradalom van. Mindenki láthatja. Mi magyarok már csak ilyenek vagyunk.Szeretünk foradalmat játszani. Forradalom van, fülke és kétharmados, világraszóló győzelmet aratottak forradalma. Jobboldali forradalom ez, nemzeti és együttműködő, ellensúly nélküli odaadó, önzetlen jobboldali forradalom.

Egy ország a tét. A nép meg benne kisérleti nyúl. A jelzők meg röpködnek : "politikai ellenfeleink idegenszerűek"!- "a haza nem lehet ellenzékben".- "Budapest visszakerült Magyarországhoz".-"...mi magyarok itt vagyunk, és ők is ott lesznek hamarosan, ahol lenniük kell!"-" nemzettestvérek".
-"nemzeti egység pártja", nemzeti "együttműködés" pártja és a többi ehhez hasonló.

De már fenik a fogukat 2014-re. Semjén tömjénesen fogalmazott a minap. "A magyar választójogi rendszerben semmi olyan nem lesz, ami ne lenne az uniós országok gyakorlatában"  Azaz, szerinte nincs kétféle állampolgárság, csak egyféle. Olyan, amelyhez a szavazati jog is hozzátartozik. Tehát a pártlistás szavazást minimum biztosítani kell a majdani kettős állampolgárságú hazánk fiainak. Ahogy az szerinte Portugáliában, meg az olaszoknál és a környező országok közül a szlovákoknál, románoknál és legújabb régi barátainknál, a tagjelölt Horvátországban van.

A hülyék persze a túloldalon laknak. A vak is látja mire megy ki a játék. Szavazatszerzésre. Mert Semjén szerint nem függhet a választójog megadása még attól sem, hogy valaki  hol lakik és fizet-e adót, vagy sem. Azt is hozzá tehette volna, mert mi vagyunk elnökségben és már most megmutatjuk, kik is vagyunk valójában, a hazárdjátékos nemzeti ügyek pártszövetségeként keblünkre öleltük azokat, akik rohadt komcsiznak, szarházi szocialistáznak, itt a kárpát medencében, ahol büntetlenül  lehetett holokausztiparozni az ország házában, mert nálunk ekkora marha nagy a demokrácia. De nem tette hozzá, mert az már nem a keresztények dolga.
Csak egy a fontos, hatalomban maradni majd  minden áron!

Ma reggel Szánthó Miklós nézőpontos elemző igehirdetését hallhattuk a szocialisták sorsáról, a közszolgálati televízió műsorában.

Nyári felméréseik szerint az MSZP el fog tünni hazánk politikai térképéről és a jobbik is fölényesen veri a szocialistákat! Hát nem egészen így történt, de az intézet tette a dolgát, amit a világraszóló győzelmet aratottak előírtak neki. A Lánchíd Rádió emblémájával is feldíszített intézeti logó alatt csak úgy fröcsögnek a szocialistákkal szembeni kitételek.

A parlamenti választásokat követően is siettek megnyugtatni a közvéleményt, hogy a helyzet változatlan, sőt a jobboldali előretörés már a szocialisták teljes összeomlását is okozhatja. Ime májusi prognózisuk:
"A Fidesz–KDNP töretlenül őrzi tetemes előnyét a többi párttal szemben: az összes megkérdezett 51, az aktív szavazók 62 százaléka szavazna a győztes pártszövetségre. A Jobbik továbbra is erősebb, mint az elkerülhetetlen megújulás előtt álló MSZP. A szocialista párttal szemben előzési távolságba került a Lehet Más a Politika is. A szocialisták egy hónap alatt 4 százalékot veszítettek az aktív szavazók között."
http://www.gondola.h/cikk/71679Nezopont_ Intezet__a_Jobbik_veri_az_MSZP-t.html.
Hát nem így történt! Sőt, a szocialisták kezdenek kiegyenesedni a mélyütés után.

A nézöpontosok is megint kárálni kezdtek. A feladat világos, minden erővel rombolni a szocialisták sorait! A kormányfő már megtette. Fenyegető ünnepi szóáradatában kimondta, a 2006-os őszi események felelősei oda kerülnek ahová valók, köztük  az újonnan alakult Demokratikus Koalíció vezetője is. Alaphang megadva, de a szocialisták még mindig talpon vannak. Az összeomlás elmaradt. Sőt, mintha az önkormányzati választások óta új erőre kaptak volna. Ezért rongálni kell ismét. Mint ma reggel a közszolgálati televízióban is. Megmagyarázni, hogy miért inkább Botka s nem pedig Gyurcsány!

Mert szajkózni kell, hogy öndefiníciós válságban vannak a szocik és még azt sem tudják igazán, hogy ellenzékként milyen irányból támadják a kormányt. Szánthó elemző felmondja a felcsúti leckét, melynek lényege, meg kell szabadulni végleg a szocialistáktól, mindenáron. Ha kell, akkor szembe kell állítani vezetőiket, ki kell domborítani  a platformok egymástól eltérő vonásait, szóval teljesen mindegy hogyan és mivel, csak bomlasztani kell a szocialisták amúgy is legyengült sorait. Majd ők szembeállítják a szocialista politikusokat egymással, mert ugyebár a csodát nem Gyurcsánytól várják a szocialisták sem, hanem inkább Botkától. A mócsing bedobva, lehet rajta rágódni.

Hova tetszik rohanni? Még le tetszik verni valamit...a nemzetet...mondja a letartóztatásra váró koldus a Margit-hídnál...

Mezítlábas nyarak a párás völgybe vesztek, csúsztatott talpak alatt fekszik a tarló ,sárgabarack íze a szádban, benne feltört magok kesernyés ízeivel. Pipacsok hullámzó szönyegein eltévedt birkanyáj legel s a Meleg-tó fölött árva egerésző ölyv zuhanórepülésben orsót ír a víz felett.

Harmatos reggelekben fürödnek az árva rigók, fészküket tűztövis bokrokba rakva bújnak meg a támadók elől. A napfelkelte vakító fénye visszaverődik az ezüst nyárfaleveleken, míg ébred a táj s magukhoz térnek mind a lábas jószág baromfiak. Vályúhoz totyogó kacsák tocsognak a hűsítő permetekben, futkosva a gágogó libák között.

A határban dologra kelő szorgos kezek munkálkodnak, mondják a szölő is a görbehátú embert szereti és sokat alszik még kint, mire elválik mi lesz belőle. Nyaraim napraforgószár lovaikkal, becézett lányok incselkedő kacarászásaival. Eperfák lombja alatti hűsölések, lucernaillatú egymásratalálások a friss széna illatával fektetett vágyak elterülése!

Nyaraim, hovatünt ábrándos álmodozások fülledt kipörgő kalászszemeivel, vissza soha nem térő pillanatfelvételei minden rezdülésnek! Mezítlábas nyarak angyalként suhannak át bennem, percenései eltelt éveimnek rajzolódnak arcom vonásaiban. Micsoda nyarak! Hova tüntetek?

Csak képtöredékek, rajzfoszlányok és hangbarázdák, de beleégtek ott valahol, ahonnan düle látcsöveimmel vizslatom most is a kinti világot, de már nem látom soha többé ugyanúgy azt amit akkor...Már a nyár sem a régi!

Mit érdemel az a portál, ahol Basatunak nyolcszor, tízszer annyi olvasója, rajongója, tisztelője van, mint....

Ki tehet erről? Ebben a fene nagy demokráciában a netes közösségi oldalak közül az itt irogatók büszkék arra, hogy megjelenhetnek írásaik a nolon. A vélemény és a szólásszabadság jegyében tűrik is szorgalmasan , hogy Basatu förmedvényei rendre helyet kapnak itt. Cserébe ők is megjelenhetnek zavartalanul. Vagy nem így van?

Vajon mi okból? Ez egy ilyen hely. ONAGYZ virtuóz diákszája persze vagy nyolcszor-tízszer alulmarad olvasottság tekintetében Basatu magukfajta kificamodott gondolataihoz képest. De ez egy ilyen hely. Szabadszellemű műhelye a gondolatoknak, gatyábarázás nélkül.

Valakik a kulisszák mögött tudják jól, hogy mit csinálnak. A profitálás kényszere basatukat igényel itt is, mert katt-katt , kapcs-ford és dől a lé! Hajrá kis basatuk!

Vagy bejön, vagy nem, ha szerencsénk lesz minden jóra fordul, ha pedig nem, abba jobb bele sem gondolni...

Folytatja-e a világra szóló győzelmet aratott pártalakulat új kormánya, a levitézlett szocialisták által támogatott  leköszönő kabinet válságkezelő intézkedéseit, vagy olyan újításokba fog, melyek azt már nem teszik lehetővé. A ma megalakuló parlament botrányos mozzanatokkal hívja fel majd magára ország-világ figyelmét, vagy az ünnepi ülésről első alkalommal kirekesztett képviselői családtagok majd otthonról követhetik az eseményeket, konstatálva, hogy minden rendben van. A köztársasági elnök ki tesz-e magáért, vagy jobboldali rajongása bakik elkövetésére készteti majd. És a kormányfőjelölt beszédében agresszív, nagy arcú hangot üt-e majd meg kifelé és befelé, vagy józan, rövid és mértéktartó mondataival érezteti a vállán nyugvó teherből adódó felelősségét. Sok kérdés, már a mai napon is eldől, reméljük szerencsénk lesz és európai módon, demokratikusan indulunk neki az újabb négy esztendőnek!

Külpolitikánkban szerények leszünk, vagy vagdalkozók? A közelgő trianoni évforduló nacionalista tüzeket szít, vagy józan önmérsékletre késztet? A kettős állampolgárság ügyében hangosak leszünk és türelmetlenek, vagy csöndesek és határozottak? Feszültséggerjesztő lesz-e az új kormány a szomszédos magyarlakta országokkal szemben, vagy bölcs előrelátással fogja kihasználni az Unio határok nélküli lehetőségeit? Európának nem hiányzik, hogy ezen a tájon egy új, nemzeti radikális konfliktus epicentruma  alakuljon ki. Ha szerencsénk lesz, akkor béke lesz ezen a tájon és nyugalom. Ha pedig nem, akkor mindannyiunknak annyi!

Talán titkosított, kulisszák mögötti hitelek felvételére sem fog sor kerülni. Talán a vissza nem térítendő állami támogatások sem fognak landolni csókos párttagoknál, szimpatizánsoknál, sem szőlő-borász nagybirtokosoknál, sem  üdülőcentrumok kapcsolati tőke által felhízlalt büntetett előéletű képviselőinél. Talán nem lesz több jogász az országban, mint hentes, lakatos és pék összesen és bankfiók is kevesebb lesz százezer főre vetítve, mint a nálunk sokkal gazdagabb és fejlettebb országaiban. No és linkre alapított vállalkozás, meg taxisofőr és multicég is feltehetően kevesebb lesz. Ha szerencsénk lesz persze, ha nem akkor marad minden a régiben. Ígéret , ígéret hátán. Londoni árak s Ulanbatori bérek. Tüntetés, tüntetés hátán, zavargások, kordonok és gumilövedékek.

Már a mai napon az is  megmutatkozhat, hogy mi várható a jövőben. A sovány, világnézetileg szétforgácsolt ellenzék hogyan debütál s ebből milyen következtetések vonhatók  le. A világraszóló győzelmet aratott párt és a különböző szintű, rangú képviselői pedig méltók lesznek-e nemzeti múltunk nagyjaihoz, vagy sikerüktől megrészegülten ismét elvetik a sulykot, külhon felé éppúgy, mint az itthoniakhoz szólva. Kiderülhet már ma, hogy szerencsejátékosokat ültettünk a nyakunkba, vagy az ország sorsáért őszintén aggódó politikusokat! Ez a legfontosabb magyar nemzeti kérdés, fontosabb bármely más nemzetinek titulált ügynél! Jó szerencsét Magyarország!

Mekkora zenebonát csaptak a moszkvai végzettségű, szocialisták által javasolt NBH vezető kinevezése körül, most meg hallgatnak, mint az a bizonyos a fűben...

Rafináltak, az biztos! Ezt már sokszor leírtam, de kevesen tanultak belőle. Úgy adták oda a bizottsági elnöki helyeket az ellenzéknek, hogy döntsenek majd ők, osztozkodjanak kedvükre. Tudták, hogy a költségvetési és a nemzetbiztonsági helyek közül csak egyik lehet majd a szocialistáké. Azt is tudták, hogy a szocialisták a költségvetésihez foggal- körömmel fognak ragaszkodni, így a nemzetbiztonsági majd a magukfajtáké lesz. A szocialistáknak odavetett csali megtette a hatását. Bekapták. Már bánják és a köztévében nyilatkozó Szanyi Tibor ma reggeli nyilatkozata szerint e miatt nem is biztos, hogy aláírják a bizottsági helyekről szóló megegyezést. Inkább visszadobják az egészet a világraszóló győzelmet aratottaknak.

A fideszesek mekkora cirkuszt csináltak az 1983 és 1989 között moszkvai hírszerzési akadémián tanult Laborc főigazgatói kinevezése körül. A nemzet érdekében kifogásolták a múltját a szocialista kormány által kinevezettnek. A parlament nemzetbiztonsági bizottsága sem támogatta a kinevezést. A szocialisták ennek ellenére kinevezték. A fideszesek az összes lehetséges fórumon hangosan, esetenként agresszívan kiabálták világgá, hogy sérül a magyar nemzet biztonsága a kinevezés által. A fideszesek nemzetközi tiltakozásokra is hivatkoztak. Ugyanakkor a brüsszeli magyar NATO-nagykövet sem az Egyesült Államok NATO-nagykövetétől, sem az észak-atlanti szövetség bármely más tagállamának képviselőjétől nem kapott jelzést a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) élére jelölt Laborc Sándor kinevezése kapcsán. Martinusz Zoltán a távirati irodának Brüsszelből telefonon nyilatkozva alaptalannak nevezte a Magyar Nemzet akkori számában megjelent információt, amely szerint az Egyesült Államok brüsszeli NATO-nagykövete arról tájékoztatta Martinusz Zoltán magyar nagykövetet, hogy egy szövetséges ország kém- és terrorelhárító szolgálatának élére elfogadhatatlannak tartják Laborc Sándor személyét. Így vált akkoriban a fideszesek szemében nemzetbiztonsági kockázattá Laborc személye , csak azért, mert a szocialisták javasolták. A moszkvai hivatkozás csak a népnek szóló fideszes beetetés volt. Az első fideszes kormány idején az APEH bünügyi igazgatóságára vezetőnek jó volt, de ezt már nem propagálták annyira.

Most meg a világraszóló győzelmet aratott pártnak nem derogál, hogy a nemzetbiztonsági bizottság élére egy szélsőjobboldali párt delegálhat vezetőt. Szó nélkül hagyják. Idáig. Az unióban példátlan lenne, nincs még egy kormánya Európának, ahol ilyesmi előfordulhatna! Magyarország a kivétel. A fideszesek állást foglaltak ezzel, kettőslátásukat bizonyítandó! A nemzeti ügyek kormánya és az azt hömpölygő populáris szólamokkal képviselő párt a szocialisták képviselőjének nemzetbiztonsági vezető szerepvállalásában kockázatot látott, míg egy szélsőjobboldal által delegáltéban nem! A napnál is világosabb, hogy mi várható. A Jobbikot kifelé , a nyilvánosság számára kezdetben nyírni fogják, taktikailag pedig helyzetbe hozzák őket, majd a szocialistákra kenik ezt is, mint korábban a nemzeti radikálisok megerősödését is. A csavaros észjárással megáldott, jogászi trükökkel felvértezett világraszóló győzelmet aratottak kettős látásával szemben ellenzékben nehéz a védekezés. Ehhez tornából felmentett éltanulók már kevesek. Sportos, macsó ellenállásra van szükség , szellemi furfangokkal felvértezetten. Mert különben annyi nekünk, meg a nemzetnek is.

Magyar kormányvárományosok az elmúlt száz évben nem ígértek annyit a népnek, mint most a fideszesek.

A világraszóló győzelmet aratott magyar néppárti alakulat vezetése, kormányának színrelépését követően azt ígéri, hogy lesz rendőr minden magyar faluban. Jó, a kistérségekben lehetséges, hogy több falunak lesz egy körzeti megbízottja. Aki jól ismer minden arra lakót s akit jól ismernek az ottaniak. Így majd ő intézkedik azokkal szemben is- nem csupán az idegenekkel- akikkel együtt járt iskolába, akik kostolóra jogosultak minden disznóvágáskor s akik kuglizva hozzák a fát a hideg téli napokon. Majd lesz szolgálati lakás és ház, esetleg fejős tehén , vagy kecske a szegényebb helyeken, juttatásként a legatyásodott önkormányzattól. A módosabbak majd autót, lovat, legrosszabb esetben öszvért- már ha nincsenek kiveszőben- vagy szamarat adnak a helyi serifnek.Csak legyen miből. Mert a nagy kérdés az, hogy miből?

Lesz adócsökkentés , mert azt is ígérték, ha ki is tolódik a bevezetés ideje egy kicsit a vállalt időponthoz képest, no meg annak ellenére, hogy az első sorból már többen is többféleképpen jelezték mindezt. A lényeg, hogy lesz adócsökkentés. Nem kell már emiatt izgulnia senkinek. Legfeljebb amiatt, hogy miből?

És lesznek elszámoltatások és számonkérések is. A feketelista már elkészült. Bőséges választék áll rendelkezésre. Egyben megegyezik mindegyik. Vagy így, vagy úgy, de mind a szocialistákhoz kötődik, közvetetten, vagy közvetlenül.. Mert széles e hazában rajtuk kívül, ugyan kit kellene még elszámoltatni ebben a nagy nemzeti felbuzdulásban? Lesz-e elég felkészült bünügyi nyomozó, ügyész és bíró, akik megfelelnek majd a balsaiszék számonkérései nyomán követelt eljárásoknak? És főleg lesz-e elegendő pénz mindezekre? És legfőképpen miből? Ki fogja állni az ezzel kapcsolatos többletköltségeket?

Új munkahelyek márpedig kellenek. Egy percig sem vitás. Naná, egy csomó kérdés megoldódna ezzel.. De kik fognak ezentúl beruházni itt, ahol a munkaerő- szakképzettsége ellenére- jóval drágább, mint máshelyütt a világban? A külföldiek? És ez mennyire sérti majd betolakodó multiként a valós, vagy vélt nemzeti érdekeket? És mindezek az új munkahelyek, akár külföldi, akár hazai kezdeményezésből fognak megvalósulni, miből, honnan lesz erre pénz?

Az egyházakat bizony támogatni kell, iskoláikat még inkább! De miből? Kártalanítani kell majd azokat, akik 2006-ban törvénysértő rendőri intézkedések áldozataivá lettek. De miből? Kettős állampolgárságot kell biztosítani minden külhoni magyarnak! De miből? Ígéretekkel tele van a padlás, nem is sorolom fel a többit, pedig, vannak még lényegesek, családi pótlék, gyes és gyed, családi adózás, ingatlanadó és szuperbruttósítás, oktatás és fejlesztés,  három csapás, stratégiai ágazat a sport, devizahitelesek átválthatósága forintra, stb, stb, stb... Csak egy kérdés, ami rendezetlen és megválaszolaltan a mai napig, hogy  m i b ő l ?!

Majd a világraszóló győzelmet aratott párt vezetése, a világraszóló ígéretekkel a hátán,szigorúan titkos, államtitokká minősített hitelfelvételekbe fog kezdeni, mert előbb utóbb rájön arra, hogy vállalt ígéreteit másképpen nem tudja teljesíteni. És akkor kezdődik minden előlről, hitelgörgetés, hogy vissza tudják fizetni az újabbal a korábbit, mindezt csak azért, hogy politikai hatalmukat fentarthassák, a szocialisták végleges kiiktatásával. A nép, az istenadta nép majd megkajálja mindezt, ugyanúgy, mint az ígéreteket, mert nem fogja megtudni a frankót, hogy minden ígéret teljesítése mögött ott vannak azok az átkozott hitelek! Ördögi kör, melyből a baloldali lózungokkal populárisan operáló, szemfényvesztő, nagy nemzeti banzájt pezsdítő fideszesek sem tudnak kikecmeregni! Ezért sokkal szerényebben és körültekintőbben kéne viselkedniük és cselekedniük, ebben a bazi marha nagy, nemzeti többségi felhatalmazású ábrándozás bűvöletében!

Szép volt fiúk!

Szűkebb hazámból, Somogyországból ketten már nem vesznek részt a továbbiakban az ország dolgainak intézésében. Mindketten szocialisták.

Csákabonyi Balázs négy parlamenti ciklus után vesz búcsút a parlamenti munkától. Hosszú idő. Soha nem kereste a címlapra kerülést és a televízió képernyőjére sem kívánkozott. Szerénységénél csak bölcsessége lehetett nagyobb, amikor elhatározta most, hogy nyugállományba vonul. Lehetett volna belőle sztárügyvéd is, ha baloldaliságánál erősebb lett volna a szemesnek áll a világ hajlam, vagy az agresszív törtetés! De akkor újra kellett volna születnie. Persze egészsége sem olyan már, mint húsz évvel ezelőtt. Azért még kitartó, rajta nem múlott a súlyos vereség. Az alkotmány-és igazságügyi testületben bizonyára hiányozni fog a közösségért, a közjóért határozottan lobbizó személyisége. Marad a Magyar Nyugdíjasok Országos Szövetségében végzendő feladat. Az sem semmi. Csak győzze erővel. Egy kaposvári jogász most lelép a politika színpadáról, erőt és egészséget neki!

Suchman Tamás ugyancsak jogászként  húszéves parlamenti és kormányzati tevékenység után száll ki a politikából. Majd szülővárosában Marcaliban kamatoztatja ezentúl megszerzett tudását és tapasztalatait. Mert lokálpatrióta ő a javából. " Cigányutcai gyerekből " küzdötte fel magát a politika reflektorfényébe. Húsz évig volt parlamenti képviselő, amit kevesen mondhatnak el magukról és kétszer miniszter, egyszer államtitkár és kormánybiztos. Kivételes pályát futott be az egykori magánfuvarozó, ki minden porcikájával igydekezett szolgálni hazáját, akkor is, amikor támadások kereszttüzében kellett azt tennie! Bár soha nem volt országos párttisztségben, minden befolyását latbavetette a jobbítás szándékával s ezt tette most is. A választók elpártoltak tőle. Pártját sokszor korholta, bírálta, de mindíg az érted haragszom, nem ellened szándékával tette. Most is úgy látja, hogy a  régi-új igazságosztók mindannyian először saját felelősségükön gondolkodjanak el s csak ezután ítéljenek meg másokat!

Két szoci Somogyországból! Én köszönöm eddigi munkátokat s bizonyára többen is csatlakoznak majd hozzám! Kaposvár és Marcali büszke rátok!  És köszöni nektek az eddigi munkát Somogyország!

Kaptam már hideget és meleget az utóbbi napokban. Még azt se mondanám, hogy érdemtelenül. Nálam kanyhallóbb netfirkászok grafománnak tituláltak, sőt tuti megmondónak is neveztek, általam karakteresnek vélt utóbbi írásaim miatt. Kiverettem a biztosítékot egy-két esetben, nem minden következmények nélkül. A pétergáboros jelzőre vagyok a legbüszkébb, melyet egy olyan figura akasztott rám, aki nethálós ténykedésével baloldali sírásóként népszerűbb lehetne a magukfajták körében, mint egy fügefaleveles ottani funkcionárus. Az irigység nagy úr és rossz tanácsadó.Ilyen világot élünk. Korábbi rajongóim közül egyesek ma már a celeb pszichológushoz küldenének, míg mások a kevésbé támogatói körömből észak koreai, bigott bolsevik túrára neveznének be soraim balos stílusa miatt. Ringlispilben tekergünk sokan. Rokkanttá tett szocialisták és szimpatizánsaik.

Csak semmi bulvár kaland, olcsó, népszerűségre törekvő sztori. A tünetegyüttes mögött a kóros jelenségek bőven fellelhetők. Se perc alatt, hogyan lehet valakit több, mint nyolcvan százalékos támogatottsággal dobogóra emelni s aztán hirtelen lelökni a zenekari árokba? Főleg azok után, hogy az illető, először a zenekar életében, kezében a karmesteri hangvillával, szeme közé tűzte társainak, hogy hamisan játszottak. Azok meg kidumálták.A bukás elkerülhetetlen volt. Az öreg zongorahangolónak még igaza is lehet az okokat illetően. Válság mindenütt, minden hangszerelésben, elmaradt szembenézések a zenekar tagjainak morálisan erősen kifogásolható cselekedeteivel, sőt esetenként bűnös magatartásával, no meg ráadásul mindez az ellendrukkerek negatív kommunkációs, megsemmisítésre törekvő, levadászó hadjárata közepette.

Mert ki a frásznak hiányzott az a rongyrázás, amit egyesek a zenekarban elkövettek? A kivagyiság, meg a jólértesültség, a befolyással üzérkedés magasiskolája, a bratyi bulikkal , a londoni, szőkére festett hajkoronás sohós kirándulásokkal. Hamisság, hamisság hátán. A bizalom fölzabálására inkább tellett, mint az elkötelezett hitből való adakozásra. S ez lett a vége. Tragédia. Rokkant szocialisták, közöttük olyanok is, akik önkezükkel vetettek véget a szenvedésnek. Sok az okostojás. Velem együtt. Láttatni a láthatatlant. Tükörbe néző, balos szépkorúakra tekintenek vissza szülői arcok s mondják,  ezek után - a zongorahangolónak igaza lehetett- ez várható  volt. A vértelen átmenet ára most ez a szavazófülkés forradalom, ahogy a nemzeti konzultációra mára már kész győztes hívja az ő világraszóló eseményét. Konzultált volna korábban, nem most kéne leereszkedni!

Tótágast áll a baloldal. Elvették tőle a nemzeti ügyeket. Megfosztva örökségétől, mint kivert kutya árválkodik az oltott ebek között. Ha elhagyja társait, új falkába verődve, már az se jó, ha marad, az meg pláne nem, nagy a hangzavar, húznának többfelé. Mit lehet tenni? Mit kell tenni? Ki tudja azt ma megmondani? Véget vetni mindennek, mint a szóvivő, vagy lelépni, mint a honvédelmi amazon, azonnal? Nem inkább a környezetet, a környezetvédelmet, a környezetünket, kívül és belül kellene rendbe hozni és nemzeti üggyé tenni? Hogy életben maradjunk mindannyian, ne csak a kiválasztottak.  Hogy környezetünk ne legyen beteg. És tegyük ezt a nemzeti ügyet egyben nemzetközivé is. Mert 2010-ben, az új évezred elején már kevés a nemzeti ügyek meghírdetése. Nemzetközi összhang is kell azok megvalósításához. A környezet védelméhez is.. Mert enélkül a mai globális világban már semmi sem valósulhat meg és hosszú távon semminek sincs értelme. Gondolkodni rövid távra már nem lehet, hosszabb időre kell. Ezért kellene a baloldalnak a belső és külső környezetünk védelmét a  zászlórúdjára tűznie, elsődleges nemzeti ügyként, ha már a világraszóló győztes ezt nem tette meg. És akkor nem kellene többé sem szóvivőknek, sem jegesmedvéknek elpusztulniuk. Ez lehetne a jövő útja esetleg. Csak megjegyzem, ez az én véleményem!

Ennyi megroggyanás után már a KO következett.

Az eddigi menetek fájhattak nagyon a ringbe lépő baloldali vezérképviseletnek. Látszott már a sok sérülés, a fagyasztott bőrrepedések csak ideig óráig szüntették meg a vérzéseket. A számozott igazolványokkal is rendelkező törzsközönség ennek ellenére önfeledten, nosztalgiázva, a régi szép időkre emlékezve még buzdított. Ez egy másik korosztály. Ugyanúgy, mint a szimpátiából szurkolók. Kicsit öregecskék, akik még emlékeztek a szebb napokat megélt élversenyzőre, a szegfűs bajnokra. Az ifjabbak már elpártoltak, közülük egyesek még szánalomból, szüleik iránti tiszteletből kitartottak, buzdítva be-be kiabáltak egy-egy tarts ki szólamot, de egyre erőtlenebbül, már ők is látták, ez itt a vég.

A szorítósegédek monoton tették a dolgukat, ápolták a roggyant versenyzőt, törölgették meggyötört izzadt testét, kötelességtudóan, már érzelem nélkül, beletörődve a biztos vereségbe.Az edzők még próbálkoztak a lehetetlennel, bíztatásuk azonban már olyan volt, mintha feladták volna az utolsó kenetet. A menedzserek mind felszívódtak, kerülve a nyílvánosságot, más versenyzőt kerestek, ahol majd többet profitálhatnak. Ilyen ez a bruszt, adok-kapok, ütöm-vágom a másikat....

A vezérképviselet  már tántorgott..Többé már nem tudta kihúzni magát. Az utolsó menetnek is csak ők tulajdonítottak  jelentőséget. A vereség el volt könyvelve. Már nem lehetett ennél   csúfosabb. Nem kellett volna  ennyire szétveretni magát. De ő még is a ringbe szállt. A végsőkig kitartott. Csak tántorgott szédülten s közben úgy tett, mintha magánál lett volna. Le kellett volna korábban fújni már! Eleget ütötték. És hány mélyütést kapott. Meg fondorlatos fogást, alattomost, hogy senki se lássa, csak veszítse el minden  menetben erejét.

Már nincs több idő. Nem bírta ki. A kiütés bekövetkezett, pontban hétkor, mikor megszólalt a gong. Utána jön majd az orvos, meg a sok-sok tudós magyarázat, hibakeresés, önigazolás, önsajnálat és feddések sorozata. Igazolása mindannak ami történt. Ehhez mindenki ért. Aztán emlékkönyvbe kerül majd ő is, mint eddig a többiek.Volt egy bajnok, a baloldal vezérképviselete,  a vörös szegfűs, aki csúfos vereséggel befejezve pályafutását, maradandó sérüléseket szenvedett. Nincs mese, ilyen a világ. Új versenyzők jönnek, közben a régi szurkolók is elfogynak majd. Mindig is így volt. Miért is lenne ezután másképp. De milyen virág lesz majd a szegfű helyett? 

Blogot írok, szarkasztikusan, öniróniával is fűszerezve, de nem bántó céllal, mert az is lehet, hogy többen ilyenek  vagyunk...

Értesítem erről , a világhálót s az összes embert. Aztán - letéve a fegyvert - hozzászólok írásomhoz én is, magamnak kommentelek, hogy annál nagyobb legyen a számszaki érdeklődés, ha nem is az érdemi, mert úgy is a számok beszélnek egyeseknek, ők ezért  is egyesek. Írom a blogot és izgulok, hogy felkerülök- e a címoldalra,  vezérhelyekre, hány pontot kapok,  s izgalmamban meg is indulok, elfeledkezve magamról, számolom a kommenteket, egy-kettő, három és már a következőt várom. Az olvasottságomról nem is beszélve. Az is több a semminél, priviben elmesélve, kérve hogy végre olvassatok már barátaim, mert amit írok, az ám a nagy titok. Majd megsértődöm, hogy kevés a hozzászóló, pedig alkottam egy nagyot, félig el is takarva a napot, árnyékba borítva a többieket. Mert, hogy mások is írnak, az most kit érdekel...

A blog nekem a drog, meg az üzenetek. Nem is értem, hogy miért nem én vagyok mindíg legelöl és azt sem egészen értem, hogy mindenki miért nem hozzám ír levelet. Pedig közöltem azt is, hogy  pár napig lehet, hogy nem leszek,  úristen, mi lesz itt akkor, ha végleg elmegyek? Nem is titkolom tovább érzelmeimet, neheztelek mindenkire, aki nem engem olvas először és utoljára. Hiszen  blogot írok mindenkinek. Üzenem hát barátaim, olvassátok írásaim. Mert írtam megint egy nagyot, otthagyva csapot, papot, lássátok csak mit tudok. Ezért magamnak most gyorsan kommentelek, hogy láthassák mind az emberek, írásom mennyire sikeres, forgalmam  mily nagy és színes.

Elárulom így a végén, hogy  rajtam kívül is vannak  ehhez hasonló  emberek. Szeretetre méltó gyerekek. Nem akarom, hogy ti is ilyenek legyetek. Ha pedig én sem lennék ilyen, akkor lehet, hogy tévedek. Mert akik olyanok, mint a fentiek, azok fárasztók és olykor nehezek. Ha meg szóvá teszed nekik, hát sértődékenyek. Haragudni persze nem kell rájuk, hiszen lehet,  ha nem más, hát  magányuk és csalódásuk készteti őket arra, hogy magukat mutogatva, írják, csak írják blogjaikat, de legfőképpen saját írásaikhoz is a kommenteket. Ezért most megfogadom helyettük is, hogy ezentúl írásaimról külön nem értesítelek titeket és többé bizisten, magamnak sem kommentelek!

Felismertetés 2012.

Kár, kár, vallotta Szoci Benő, kárvallottak is vannak, így a felügyelő.

Kárszakértőt is be kell majd vonni, mert kár lenne ide holmi amatőrt hozni, krákogott a cigarettafüstben a főnök, Jobbik Jenő, bemutatva a sajtónak a foglyot: ez ő , az elszámoltatott, mentelmi jogától megfosztott volt képviselő!

Károsultak felismertetéshez sorakozó, karcos tükör mögött, szegfű bilincsben ott a károkozó! Ellensége nemes cselekedeteknek s barátja a túróscsuszának, egy volt szoci képviselő.

Nők tekintgetnek sűrű pislogás közepette, nőtt az érdeklődésük egyre, csak egyre, ki lehet ott a tükör mögött, az aki eddig többször már meg is ütött, vagy valaki más, aki régóta kitartott, a téri presszóban keverve a blattot.

Nem vagyok én léha ,festett szajha, felügyelő ne nézzen úgy rám, maga kajla, az ott a tükör mögött lehet, nem is egy férfi, amit most mondok innen, amúgy sem érti.

Mi is a bűne, suttogta egy kimosott szőke, kinek nagy karikákkal mélyült el mindkét szemegödre. Ott a fejed felett a TV kijelzőn olvashatod szép sorban, tetteit akár meg is tanulhatod.

Odafent csak jöttek a betűk egymásután, olvasással ment el az egész délután. Becsmérlés vétsége a Szent Korona ellen, Ősmagyar gyalázás bűntette három esetben, virtuális rovásírással elkövetett csalás, szoci bűnszövetségben csoportos bagázs. Mária -Magdolna malaszttal teljes, csak nem egy volt komcsiba szerelmes...

A minőségi új magyar ember- részletek egy papírfecniből.

Ez állt a fecnin:

"A világ egyik legjobb és legerősebb nemzete leszünk.  Befogadunk mindenkit, aki része akar lenni a nemzetnek és a nemzeti ügyek prioritását elfogadja.  A színesek és a szemiták, a melegek és komcsik viszont nem kellenek. Ők annyira mások, annyira különböznek tőlünk, hogy nem férnek bele a nemzetről alkotott képünkbe. Nem lenne képünk őket is befogadni.  Mert nem lehet más célunk, mint az ősi magyar vér megtartása és megőrzése mindenáron. Hiszen a magyar nemzet aTuranid  faj egyik legjobb része, a világ egyik legjobb nemzete. A Jobbik Nemzet. A legerősebb nemzet. Minden nemzet legjobbika. Létszükségünk egy erős, nagyobb Magyarország. Óriási hatalom van a Magyar fajban, a minőségileg rontatlan Magyar vérben. Minél tisztábban és (minőségileg) rontatlanabbul öröklik egyének a Magyar vért annál erősebben, rendszeresebben, és nagyobb mértékben üthet ki bennük ez az erő. Leginkább, legerősebben (és generációról generációra legmegbízhatóbban) ez az erő a Magyar etnikum legrontatlanabb részeiben, a fajilag és minőségileg őseivel majdnem egyenlő szinten levő egyéneiben van meg, van jelen, bukkan fel. Roppant erő van a Magyar fajiságban, és az ezt öröklőkben. Ez amiben mi bízunk, és ez az erő ami naggyá fog tenni minket megint..(főleg és még inkább ha ezt az erőt, minőséget még tovább is fejlesszük). Ősanyánk velünk van.( ismeretlen szerző)".

Eddig az idézet egy kukából, seggtörlő papírra írva, mely azóta érthető okokból feltehetően megsemmisült.

Nézzük akkor a lényeget!

Melyek is hát, az oly sokszor vitatott és emlegetett mai magyar fasizmus jellemzői, melyek e naplótöredékben is, nyomokban fellelhetők? S amelyek nem az olasz, német, vagy a Dimitrov féle meghatározásokból erednek. Lássuk hát, a teljesség igénye nélkül a tájékozódási pontokat.

Hungarizmus. A nemzet abszolut fetisizálása. A magyar népre, a családra, a hazára és az anyaföldre való állandó populista hivatkozás, az új világ szükségességének hangoztatása mellett.

Esztelen nacionalizmus, a szomszéd népekkel szembeni revans politika, területkövetelés.

Fajelmélet. A magyar nemzet felsőbbrendűségének hirdetése és annak a mindennapi gyakorlatba való átültetése az élet minden területén.  Zsidó, baloldal , valamint cigányelenesség, az erőtlenebbek és gyengébbek megvetése, és elszigetelésükre  való erőteljes hajlam.

A másság, a másként gondolkodók, viselkedők és tevékenykedők lenézése, megalázása és semmibevétele mellett a kirekesztésükre irányuló törekvés.

A fentiek ma vajon kikhez állnak közelebb? Kik azok, akik a felsoroltak szellemében akarnak tevékenykedni, vagy már tevékenykednek is? Ha nem is abszolut azonosulva a leírt jellemzőkkel, de mindezek ismeretében cselekedve képzelik el a szebb magyar jövőt! Vagy programjaikban azok már nyomokban fel is lelhetők!

Miért kellett hol balra, hol jobbra sasszéznia?

Hová lett az Antalli örökség? A politika felzabálta ezt a pártot is. Az 1990-es választáson győztes konzervatív jobboldal vezérképviselete immár végleg szétesett! Hol vannak az alapítók? Hol vannak azok a jobboldali konzervatív értékek, melyeket eredetileg a párt képviselt? Hol van Antall József elhíresült mondásának betartása : " A Magyar Demokrata Fórumnak és a magyar nemzet jobbik felének sohasem volt köze az opportunizmushoz." Miért kellett, hol jobbra, hol balra sasszéznia a pártvezetésnek a politika táncparkettjén ahhoz, hogy végül nemcsak tagjait, de választóit is elveszítse?

Sok kérdésre oly sok a válasz is. A magas labdákat feldobó pártvezetés Dáviddal az élen, most már láthatja, hová vezetett az útkeresés. Dávid Ibolya, aki még az Orbán kormány igazságügyi minisztereként a fideszesek uszályában sem tanult a kisgazdákat is megölő, jogászi trükökkel operáló fidesznyik módszerekből, végső kétségbeesésében a liberálisoknál keresett menedéket. Miután saját tagságát is megtizedelte, ezt már a választók nem viselték el. Megbüntették ők is. Pedig jogvégzettként láthatta volna , hogy a manipulációk hova vezetnek. Mint, ahogy azt is, hogy egy olyan országban, ahol több a jogász, mint a hentes, a lakatos és a pék együttvéve, ott a szavakkal való bűvészkedésnek előbb utóbb több lesz a becsülete és a haszna, mint a szótlan dolgos kéznek! S ez is lám ide vezetett!

A baloldalt is sújtotta ez a helyzet, de az MDF végleg szétesett. A balra, vagy jobbra tolódás zűrzavaros belső vitustáncában megszédült vezetése a pártnak, elveszítette maradék támogatóit is. Már késő volt olyan személyekkel erősíteni, akikben bíztak, hogy megfordíthatják a pusztulási folyamatot. Éppen fordítva történt, velük aztán végleg betelt a pohár. A maradék is elpártolt. Kezdődhet minden előlről!

Ide jutott a magyar ismét.

Jobbikos itteni társaimnak szeretettel, funyistáknak különösen:

A biharkeresztesi kocsma emblémája 2010-ben, Európa közepén!

Nem kell félni, béke van!

Az MSZP jobb eredményt ért el a vasárnapi választásokon, mint a Jobbik. ezért sokan el vannak „keskenyedve” a pártban. Jellemző, hogy a választás éjszakáján veletek együtt a szimpatizánsok mindegyike 30 százalékos eredményt és az MSZP legyőzését prognosztizálta – ám egyik sem teljesült. Vona Gábor választások megnyerését előrevetítő szólamai úgy tűnik túlzott várakozást ébresztettek a párttagságban, ami most visszaütött.http://atv.hu/cikk/20100416_dobbenetes_jobbik_hirdetes_mszp_%20halalfej_szdsz?source=hirkereso

A magukfajták kezdenek idegeskedni! Halálfejes lobogókkal riogatnak. Mert ők még nem tudják, hogy az egész ország azért mégsem jobbikos.

És még azt sem tudják, hogy nem fogunk megijedni! Sem tőlük, sem a gyámjaiktól, akik örökbefogadták őket!

Gyilkolászásra azért buzdítani mégsem kellene!

Egy kézbe mindent, minden adatot!

Az elnök után már a frakcióvezető is ezt szajkózza!

Nemzeti egység kell a kilábaláshoz. Mert a polgárok szavazataikkal nem a legerősebb pártra, hanem az országra szavaztak. Nincs nemzeti egység nélküli kilábalás a reménytelenségből, nincs rom eltakarítás és újjáépítés! A nemzeti egység hirtelen mennyire fontos lett a fideszeseknek! Bűbájos szavaikkal még ma is folytatják a mágikus varázslatot! Bezzeg annak idején volt ez másképpen is.

Volt-e még egy ország, melynek ellenzékhez közel álló televíziója híradásaiban, mintha bróker TV lenne, rendszeresen első helyen közölte nemzeti valutájának gyengülését? Volt-e még egy ország melynek ellenzéki képviselői a kormány válság kezelésére irányuló bármely intézkedését úgy kommentáták, hogy az nem irányult másra, mint arra, hogy az emberek zsebéből ki vegyék a pénzt.

Vajon Thüringiában, Bécsben és Párizsban feltűnt-e mérvadó politkai tényezőknek és az ottani polgároknak, hogy van egy ország Európában, melynek ellenzéki vezetője, távol hazájától rendszeresen szidalmazza, becsmérli , otthoni kormányának minden intézkedését?

Feltűnt-e Európának, hogy Magyarország volt az egyetlen ország, amelynek ellenzéke a válságos időben, ahelyett, hogy belső összefogással lett volna úrrá a nehézségeken, ország-világ előtt demonstrálta a kormány és az ellenzék közötti ellentéteket?

Deák Ferenc vajon mit szólt volna ehhez? Milyen hazafias magatartást tanusít az, aki vészterhes időben ahelyett, hogy összefogásra szólítana fel, kiegyezésre a kormánnyal, csak arra képes, hogy annak minden intézkedését ócsárolja, szídja még külföldön is.

Van-e még egy ilyen ország a jelen időkben? Ha pedig nincs, akkor a mai helyzetért a szocialistákon kívül még ki a felelős?! Európa országainak politikaí tényezői, a mindenkori ellenzékkel összefogva kisérelték meg legyőzni a válság okozta nehézségeket. Nálunk az ellenzék nem ezt az utat választotta. A válság minden egyes mozzanatát a kormány ellen igyekeztek felhasználni, csupán azért, mert az szocialista!

Szerintem nincs még egy ilyen ország, ahol most, hogy ez az ellenzék a választás győzteseként kormányra készül, arra szólítja fel a népet, hogy nemzeti egységben tömörülve lábaljon ki nehéz helyzetéből! Korábban kellett volna kérni s nem megtagadni ezt! Kissé elkéstek ezzel Uraim!

A negédes, bűbájos szövegelést pedig hagyják már abba, hiszen azzal már céljukat elérték!

Most, hogy a hűvös, őszies, esős idő a klavi melletti időtöltést inkább lehetővé teszi, arra használom a billentyűzetet, hogy leüssem segítségükkel távolba vesző gondolataimat arról,  vajon mi történne velem, ha mondjuk a közeljövőben én is kordont bontanék. Mondjuk egy olyan helyen, ahol turulmadár avató ünnepséget tartanak és az erős hatalom, új szolgálunk és védünkjei körbekerítenék az ünnepség bizonyos helyszíneit.

Én meg csak úgy odamennék, illedelmesen köszönnék mindenkinek és munkavédelmis kesztyűt húzva el kezdeném tologatni,cibálni a kordonakat a helyükről, egyszóval bontanék.Vajon a pintéristák mit tennének akkor velem? Hiszen nem is ordítoznám világgá, hogy szemét, nyilas nemzetvesztők, sőt még olyan csendeseket sem kiabálnék, hogy mondjon le a kormány és mégcsak le se köpnék senkit. Vajon tűrnék-e a szólás és a véleménynyílvánítás szabadságának  általam képviselt kitöréseit, akkor és ott az illetékesek?

Valószínű, hogy nem. Előállítanának és megbüntetnének rendesen. A média a szárnyára kapna turul madár helyett és a kormánypárti oldal világgá kürtölné, hogy egy komcsi panelproli nyugger az alkotmányos rend ellen szervezkedett, mert ez az ő kordonuk. És amit ők állítottak fel, az nemzeti és így alkotmányos is egyben.

Nincs mese! Látom, nem fogok én itt már kordont bontani. Azt csak a kiváltságosok tehették meg. Az én állampolgári jogom ehhez kevés. Meg kell, hogy elégedjek a nyugger blogger lehetőségeivel. Az is több a semminél. És figyelhetem a történéseket. Minden napra jut úgyis egy hülye videó, meg egy részeges jobbikos nőt bántalmazó fideszes képviselő. Vagy egy feleségét könnyezve ölelő győztes pártvezér. Csak figyelni kell. Megláthatod majd velem együtt a démonokat éppúgy, mint a kisérteteket az új parlamentben és a sebeiket nyalogató emdéefeseket.

Kordonbontásom így hát elmarad. Majd húznak ők, a magukfajták és gyámjaik maguk körül. Az lesz az ő kordonuk. Amikor magukat fogják bekeríteni. És  az már veszélyes lesz a társadalomra. De akkor már nem lehet majd a kordonbontókat a kéthetes rendcsináló pintéristáknak visszatartani. Akkor a nép, a valóságos többség fog majd bontani!

Ez most egy nyugger blogger írás.

Számolni is tudni kell. A szavazáson részt vett, mintegy nyolc millió magyar. Ebből szavazott, körülbelül majdnem öt millió. A győztes pártra adta le voksát több, mint kettő és fél millió honfitársunk. Ha ezt kivonom a nyolc millió jogosultból, akkor marad még öt és fél millió, ügydöntésre hivatott polgár. Azaz több. mint akik tegnap az urnákhoz járultak. Ők nem adták szavazatukat a legerősebb pártra, de tudtommal ők is magyarok. Ennyi lenne hát az egyértelmű népakarat? 

Most akkor mi van? Szerénység és alázat, a nagyarányú győzelem ellenére, mondja az elnök a híveinek. Tán lelkiismeret furdalása van? A legizmosabb párt vezére stábjával együtt , eddig talán pökhendi volt és öntelt? Most meg érzi a veszélyt, hogy  a célszalagot elsőként, nagy előnnyel átszakító alakulat mögött, a támogató szurkolók száma mégsem a többség?!

A 2/3-ra utaznak a következő napokban, s ezért folyik majd részükről az ádáz, szerény, alázatos küzdelem. A szurkolótábor már el van igazítva. Mint eddig is. Széchenyi István jut erről eszembe, aki képviselőházi beszédében 1848 augusztusában mondta: " Ismerem a magyart...annyi nyomorúság dacára is, még mindig okulni nem tudott, s nem tudta megtanulni, mikor kell felhúzni a vitorlát, mikor vesztegelni, s mikor horgonyt vetni, hanem csak nekimegy lelkesedésével, mint a vak légy egyik a másiknak..."

Persze egy nyugger csak maradjon nyugodtan, ne tomboljon, mint kádárproli- balhívő, ingyenélő here. Már amúgy sincs annyi ideje hátra, mint amennyi letelt. Csakhogy a legerősebb párt nyílvántartása szerint ő is benne van, abban a többségben, abban az öt és fél millióban, akik nem a legizmosabb  alakulatra adták le voksukat. És ráadásul ő is magyar. Sőt, eddigi munkás életével még bizonyította is azt. Most akkor mi van? Nyuggerek! A többség velünk van! Nem velük, akik erre hivatkoznak!